VÁLASZTOTT CSALÁDUNK

"Gyorsan találunk olyan barátokat, akik segítenek nekünk. De csak lassan érdemeljük ki azokat, akik a segítségünket kérik."

(Antoine de Saint-Exupéry)

A barátság fogalma

A barátság semmi egyéb, mint bizalom. Erősebb is lehet ez a kötelék, mint rokonainkkal ápolt viszonyaink. A család intézménye adott, tőlünk független, nem választható, változtatható közeg. Barátságaink viszont személyes döntéseink eredményeképpen születnek.

Barátságaink sokfélék lehetnek. Léteznek több évtizedre visszanyúló ismeretségeink, ám minden életszakaszunkban megvan a lehetőségünk új kapcsolatok kialakítására. Természetesen az idő előrehaladtával ezek a viszonyok más-más típusúak lesznek. Egy óvodáskori pajtásunk lehet számunkra a legkedvesebb, de nagyobb a valószínűsége, hogy idővel kiütköznek a különbözőségeink, hiszen személyiségünk fejlődési szakaszai nagyban eltérőek lehetnek. Érettségünkkel, igényeinket felmérve tudatosabban választjuk meg emberi kapcsolatainkat is. Életünk során rengeteg tapasztalattal gazdagodunk, csiszolódnak stílusjegyeink, változik ízlésünk. Minél színesebb, zsúfoltabb, nehezebb a zsákunk, annál válogatósabbá válunk, annál nehezebben bízunk meg embertársainkban.

Miért és hogyan?

Találkozunk egy idegennel, akivel kölcsönös a szimpátiánk, tudunk vele beszélgetni, többnyire közös az érdeklődési körünk, hasonlóképpen gondolkodunk az élet nagy dolgairól. Ahogy említettem, idő ahhoz kell, hogy egymás bizalmasaivá váljunk. Ha nem osztunk meg minden bennünket érintő, fontos, bensőséges mozzanatot, feltehetőleg csupán kedves ismerősünknek tartjuk a másikat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne számíthatna ránk, amennyiben segítségre lenne szüksége. Viszont ahhoz, hogy mi is az illető támogatását kérjük - akár egy kínos szituációban -, maximálisan meg kell bíznunk az említett személyben. Miért is van ez? Mert nem szívesen vállaljuk fel bárki előtt elesettségünket. A másik oldalon állni teljesen más. Nem mindegy azonban, hogy részünkről milyen minőségű a segítségnyújtás. Önzetlen-e tettünk, vagy pusztán önbizalomnövelő tevékenységnek tartjuk. Akarva-akaratlanul erősebbnek érezhetjük magunkat attól, hogy valaki számít rá nk, már csak azért is, mert mi képesek vagyunk adni, ezért biztosan többek is vagyunk a gyenge rászorulónál. Erre nagyon vigyázzunk, mert hamar kilóg a lóláb, valamint ez a hozzáállás sajnos éppen saját sebezhetőségünkről árulkodik! Valószínűleg mi éreznénk kevesebbnek magunkat fordított szituációban. Segíteni csakis érdekek nélkül, tisztelettel, valódi jó szándékkal szabad. Lehet másként, de nem érdemes. Sohasem tudhatjuk, mikor kerülünk hasonló helyzetbe. Merjünk segítséget kérni! Egy jó barátra bármikor számíthatunk - és ő is viszont számíthat ránk -, tisztában van képességeinkkel, ahogy azzal is, hogy nem minden esetben tehetünk szorult helyzetünkről, és semmiképpen sem vagyunk kevesebbek kialakult körülményeink, problémáink miatt. Arra azonban szintén figyeljünk, hogy kölcsönösök legyenek az érzelmeink. Jóhiszeműségünk könnyen csapdába csalhat bennünket, ne hagyjuk magunkat kihasználni! Ha egy barátunknak vélt illető csak akkor érdeklődik felőlünk, amikor s züksége van valamire, ne féljünk megszakítani a kapcsolatot. Magunknak ártunk, ha továbbra is fenntartjuk hasonló viszonyainkat.

Ha már módunkban áll, válasszuk meg körültekintően ismerősi körünket. Rólunk is árulkodik társaságunk - és ennek minősége. Valódi értékeket hordozó, gazdag emberi kapcsolatokat igyekezzünk kialakítani. Ne magányunk, unalmunk, érdekeink alapján gyűjtsük magunk köré "választott családunkat"!

© Drescher Angelika - WAY MAGAZIN