A nő, aki örök magányra van ítéltetve, aki tele van élettel, de ezt senki sem látja, mert rejti a világ elől, senki sem ismeri. Aki az álmaiban él, éli ki magát, aki ezt megvalósítaná valakivel...azzal az eggyel, a Férfival. Aki érti Őt, mindenki felett áll. Álomvilág mondják erre sokan, megvetően. Miért ítélkezel? Miért kell kritikusan megítélni mást, mert más...mert mer élni, az álmaiért...nem akarok bizonyítani senkinek, nem valamiért vagy másokért vagyok más...ilyen vagyok, mondom ezt szomorú lemondással, nem dacból, fennhéjázón. Szánalmas vagy istenítő pillantások, jó tanácsok, mintha azzal könnyebb lenne, vagy a Te szavad, Te igazságot valódibb lenne, mint az enyém, vagy bárkié. Nem kértem ötleteket, hibáztatást, okos felsorolásokat. Miért nehéz elfogadni, megérteni, változtatási igények nélkül, hogy nem akarat kérdése ez. Hiába akarod megfeszült akarattal, görcsösen koncentrálva, naphosszat állva az ablak előtt, hogy a függöny szőnyeg legyen... Nem tudok felhő lenni, ha szél vagyok. Lágy, néha pusztító. Bár tudnék felhő lenni, változó, egyáltalán megváltozni képes, hirtelen realista és kemény, nemérző anyag...sokkal könnyebb lenne az életem.

Az első ez, amit képes voltam és vagyok leírni, amióta ismerem. Valahogy nem volt igényem Őt szavakba önteni, nem tudtam, csak létezett, befészkelve magát a lelkembe, ahol a helye volt. Akivel kerek lett minden, aki beleillett, minden sejtjével az életembe, érzéseimbe. Mintha a várva-várt filmedet néznéd a moziban, amit milliószor elképzeltél, lejátszottál már magadban és végre ott ülsz a moziban, de a reklámok csak nem szűnnek a vetítés előtt, aztán elkezdődik a FILM...az életed filmje, ami csak Rólad szól, annyira a Tiéd. És lehet csak egyedül Te ülsz a nézőtéren, de kit érdekel? Ott van, végre, végre látod, hát létezik! És akkor ott, megérted...lehet, hogy eddig kinevettek, de tényleg létezik, elkészült...megérte hinni és várni...de mit éreznél, ha váratlanul elszakadna a tekercs? Értetlen zavar, nincs végkifejlet, csak vágyakozás...újra. De ilyen színeket, jeleneteket máshol nem fogsz látni, jól tudod...ez különleges szalag volt, csak egy létezett belőle a világon...

Nem tudtam átadni magam, nem érezte és nem tudom hol rontottam el...ennyi érzést, ennyi színt, szenvedélyt, valódiságot, valóra vált álmot még nem tapasztaltam. És nagyon fáj. Nem, nem úgy, mint amikor nem kapod meg, amit szeretnél és nem úgy, mint amikor megütöd magad, vagy elveszítesz valakit. Nem, ez élőbb, gyilkosabb érzés annál. A lelkemet vitte el. Vess meg, nézz le, hogy ilyesmit egyáltalán le merek írni, Te, aki racionálisan élve sosem fogod ezt megtapasztalni, mert elég Neked egy semmi érzés, halvány szerelemnek álcázott kényelmes kapcsolat, ahol kapsz enni, ha éhes vagy és inni, ha szomjas. Az is jó, több, mint a semmi. És el is hiszed, hogy ez a boldogság, míg ezt nem élted át. Amikor minden a helyére kerül, benned, a világban, a világodban, amikor nem erőltetett a mosoly az arcodon, hanem szárnyakat adó, teljes, energiahurrikán. És valahol mégis elromlott, megváltozott, míg én ugyanúgy vártam, éreztem, imádtam mindent, ami Ő volt, ami én vele...menekült...a paradicsomból, ahonnan kizuhantam...és félholt lélekkel tapogatózom a sötét hidegben, keresve Őt, a kezét, az érintését, az illatát, a lényét, a testvéremet, a barátomat, a társamat, az apámat, a kisfiamat, a tüdőmet, ami lélegezni engedett. Azt mondta elmúlik...hittem...mint ahogy minden szavát, de nem múlik el...egyre ridegebbek az éjszakák. Tényleg itt hagyott? Egyedül botorkáljam végig a következő 5, 10, 20, 40 évet? Lesz még társ, aki átölel...aki langyos tűzzel kicsit átmelegíti a fagyott lelkemet, ez biztos lehet, de akkor épp olyanná válok, aki nem vagyok, olyanná, mint a tömeg, olyan emberré, aki azért van a "párral", mert szeretve van, nem azért mert szeret...

Milyen értelmetlen is, és kegyetlen megmutatni egy kisgyereknek a vágyott játékát, kezébe adni, majd durván, érzéketlenül kitépni, hogy sosem lesz a tiéd...ki tenne ilyet? És miért? Milyen felnőtt lesz, ha látta a napot, de örökre eltakarják a szeme elől...ki lesz belőle és miért ítéled el, ha nem tud bízni a szeretet erejében, létezésében...lenne-e erőd, eszközöd elhitetni vele, hogy az izzó fénye ugyanúgy melegít és ad életet, mint a tűzgolyó? Annyi mindent feltaláltunk, ami mű...lélektranszplantáció mikor lesz..., mert sürgős lenne a beavatkozás és hosszú a várólista...

Szeretlek...a Föld összes érzésével és színével együtt...itt a tompa, leprás szutyokban, de ha becsukom a szemem, a fülem...és kikapcsolom a külvilágot, újra érzem a Nap melegét, ízét, illatát...a létezésedet.