Hullámhegyek, hullámvölgyek. Egyre keményebb átmenet nélküli felfordulás. Kiegyenlítődés, gyermeki hit és bizalom. Csoda és boldog mosoly, majd riadt könnyes szemek. Megtalálni az állandóságot, a biztonságot, erre törekszem. Tisztelni vérző szívvel is az életet, az embereket, akik olykor érzelmek nélkül sétálnak keresztül rajtad. Soha nem fogom megérteni a miérteket. Ártatlan tisztaság. Nem tudok másképp létezni. Hát, vállalom mások gyengeségét és a sajátomat. Továbbra is szeretek önzetlen rajongással, talán egyszer még beigazolódik, hogy csak így volt érdemes. A meggondolatlan fájdalom okozásért felelősséget nem vállalhatok, csupán elszenvedhetem. Ez az én részem az egészből. Elestem már sokszor, de tudom, hogy egyszer esés közben elkap majd valaki, ha késne, hát felemel. Várok rá, nem korcsosulok el, nem formálom át magam a világ képére. Életrevalóságomat soha nem fogom gyarlósággal, gonoszkodással bizonyítani. Mert önmagamnak szeretnék megfelelni, nem a világnak. Csupán ahhoz kérek erőt, hogy elbírjam a terheimet, hogy felismerjem a rosszat mielőtt megbénítana a fájdalom, hogy tudjak minden helyzetben őszintén mosolyogni, hogy látható legyen mások számára is a szelídségem, hogy képes legyek elengedni a fájdalmat ígérő helyzeteket, mindazt, amire nem lehet szükségem és képes legyek megtartani azt amire igen, hogy képes legyek megtartani a jóságba vetett hitemet…

Szeretném megtalálni azt a közeget, ahol nem eltapossuk a szeretetet és a szelídséget, hanem magasba emeljük és vigyázunk rá. Azt hiszem az őszinteség mégsem tükrözi hűen azt, amit keresek. Mert lehet valami őszintén romlott is…igaz szeretetből fakadó erőt keresek, igaz önzetlen tiszta érzelmeket. A rengeteg negatív erők elleni energiát a szépre fordítani. Nem elfecsérelni, időről-időre gyanakvón résen lenni, gyógyulásra fordítani, hanem még többet adni, jobbat létrehozni. Ha ez álom, és butaság, hát ébren és "ostobán" álmodom tovább az életem...