Az ember tragédiája
Agresszió és támadó magatartás... Békére vágyom. Állandó, belülről fakadó, természetes mosolyokra, kedves nyugalomra. Harmóniára, amely lágyan öleli körül természetünket, világunkat. Őszinte, tiszta tekintetekre. Annyira egyszerű lenne minden, annyira egyszerű lehetne ez. Körülnézel, és nem fényt látsz, hanem szúrós tekintetű, vagy épp megkeseredett, görbülő, bágyadt ajkú, halottan fakó arcokat; ármánykodó, gyilkos, félelmet ébresztő veszélyeket. Hajszolást, átverést, energiavesztő védekezéseket..., hogy Neked vagy Neki egyre több legyen... Miközben egyre "kevesebbed" marad, egyre kevesebbje lesz. Míg végül semmi nem marad. Se belőled, se belőle, se Neked, se Neki. Harcolsz folyamatosan. Önmagad ellen..., mert mindent elveszítesz, ami igazán drága. Az életet, az életed, a szerelmet, a szerelmedet, a boldogságot, a boldogságodat, az egészséget, az egészségedet, az energiádat, a levegőt...
Marakodsz a koncon, az utolsó romlott húscafatig. Mégsem vesszük észre mi folyik körülöttünk. Ha észbe is kapunk, csak sóhajtunk egyet lemondóan, sajnálkozva és már be is álltunk tettetett rezignáltsággal a sorba, hogy mi is marcangoljuk, emberi méltóságunkat hátrahagyva. Talán így még elfogadnak, elismernek, szeretnek..., mert bizony megdöbbentő lehet, de éppen az ellenkező érzések iránti vágyaink szülik a pusztító tetteket...megfelelési vágy...ne tűnjek ki a mocskokból épülő tömegből, hát beilleszkedem, hogy érezzem, érek valamennyit, érek, érhetek annyit. Fordított működés egy fordítottan működő társadalomban.
Nem működik, nem működhet így. Sokszor hallom: nem mondtál ezzel sem újat, hiszen ezt mindenki látja. Mindenki látja?! Akkor még nagyobb a baj...mindenki látja, de senki sem tesz ez ellen, senki sem törekszik a kialakult fojtogató helyzet megváltoztatására. Pedig kinek adhatna igazi otthont ez a világ? Ki élhetne békés, szeretetteli, mosolygó, boldog életet ilyen közegben? Te aki éppen most bántottál meg valakit, vagy Te, aki éppen most vertél át mást...Te mire, milyen életre vágysz...?
Nem hiszem, hogy akár Te, akár én születtem rosszkor, rossz helyre...a legjobb helyen, a legjobb időben létezünk...