A sikeresség állapot. Az a fajta, amikor az ember teljes egységet alkot önmagával, és egyúttal a világgal. Olyan emberré lesz, aki tisztában van a saját értékeivel, képességeivel. Hirtelen a világ részévé válik, egy igen fontos részévé. Lehetőségek után kutató, görcsös emberből, kiegyensúlyozott, magabiztosságot, nyugalmat árasztó választóvá válik. Már nem Ő fut bizonyos esélyek után, olykor zárt kapukat döngetve, hanem a lehetőségek keresik az Ő kegyeit. Megfordul a helyzet. Megnyílik. És vele együtt minden létező. Nyitott ajtók fogadják bármerre jár, és Ő az, aki dönt, ha úgy tetszik válogat a felé áramló fejlődését, „fontosságát” elősegítő, erősítő ajánlatok közül. Ma ezt tanultam.

Találkoztam egy csodálatos emberrel, aki mindezekre megtanított, és visszaadott belőlem egy rég elveszettnek hitt darabot. :) Ha lehetek patetikus, és hihető, hogy nem öntömjénezésnek szánom, megosztom az Ő véleményét, stílszerűen „diagnózisát”, amelyet fél órás beszélgetésünk alatt állított fel: „Céltudatos, és határozott. Miért érzem mégis, hogy teljesen nem bízik önmagában? Tudja mit szeretne, hát miért fél a lehetőségeitől? Ön olyan, mint egy bűbájos gyermek, tele bölcsességgel. Egy megejtően kedves, érdeklődő, barátságos, csupaszív ember. Figyeltem, ahogy tágranyílt, csillogó szemekkel nézelődött az irodában, míg telefonáltam, ahogy őszintén, tisztán, belülről mosolyog, ahogy meg tudja fogalmazni a mondanivalóját. Megrendít, hogy ennyire érzékenyen reagál a külvilágra, és az emberekre. Ahogy belépett hozzám, mosolyra derült a környezet, és mosolyt csalt az én arcomra is. Jó Önre nézni, megcsap az energiája. Ön egy varázsló. Ha mondhatok ilyet. Akár Merlin, női kiadásban.Legyen pszichológus, fogadja meg a tanácsomat, tanuljon. Nem késő még, és szükség van ilyen szakemberekre. Ha mégis úgy dönt, hogy nálunk szeretne dolgozni, szeretettel várom egy próbanapra.”

Az illető aki ezeket mondta, egy állásinterjúra fogadott. Hát, hasonlón még nem jártam. :) Az eddig beérkező több, mint kétszáz jelentkező közül csupán egy lesz, aki mindent visz. :) Majd minden nagyobb városban van egészségközpontja, 50 év körüli, végtelenül barátságos, pozitív, intelligens, jól szituált, sikeres üzletember. Érdekes, de a munkatársai is meglepődtek a „viselkedésemen”, míg várakoztam. Idézem: mosolygós-türelmesen. /A mosolyom szinte mindenkinek megér egy megjegyzést. Miért? :)/ Fél órás csúszással kerültem sorra. Nekem fel sem tűnt igazán, nem esett nehezemre. A folyosón lépett hozzám időközben egy aranyos hölgy, Ő hívta fel a figyelmemet a helyzetre. Megkérdezte miért nem dühöngök, vagy rohanok el. Megdöbbentő a kedvességem, és a nyugalmam. Nagyon szívesen látna gyakrabban is, szívesen dolgozna velem. Elmesélte, hogy előttem egy jelentkező óriási patáliát csapott, arcátlanságnak tartotta, hogy megváratták, még nem tapasztalt hasonlót, és az egyeztetett időpontja után négy perccel, elviharzott. Nem is értettem. Lehet azért, mert néha velem is megesik, hogy elkésem? :)

Jól éreztem magam. Olyan emberekkel találkoztam, akik egy ennyire felületes világban is megtudtak őrizni valamit. Figyeltek rám, és egymásra. Nem ismertek, nem tudták ki vagyok, milyen csomaggal, és honnan jöttem. A nagy veszteségcipóból visszamaradt kicsi kétely-, és bizalmatlanságmorzsáimat, amivel a beszélgetésre érkeztem, végleg ott is hagytam. :) A volt munkahelyemen szinte soha nem esett ez meg velem, csupa szorongó, frusztrált, ideges ember vett körül a pult előtt, és mögött is. És még így is... Valahonnan kikukucskált a tiszta, kíváncsi, bizakodó kisgyerek, az örök idealista, és Ők észrevették. :) Rettenetesen hálás vagyok nekik. Szinte bármire képes lettem volna a náluk tett látogatásom után. Egyre érdekesebb dolgokba bele is vágok, olyanokba, amikbe eddig nem, és nem is gondoltam soha, hogy megteszem! :) Hihetetlenül sok erőt, és szeretetet kaptam tőlük. És elhatároztam, megcsinálom. Nem önző tett, hogy önmagam legyek, és tökéletesen jól érezzem magam, hanem egyszerűen kötelező! :) Kötelességem kiaknázni a képességeimet. Segíteni szeretnék, és érezni, hogy fontos vagyok a környezetemnek, a világnak…:) Figyelünk egymásra, apró kedvesség, egy mosoly, és máris sokat adhatunk úgy, hogy ez nekünk nem kerül semmibe, mégis nyerünk vele. :) Ez a tökéletes üzlet! És a siker titka... :)