Kaptam, évekkel ezelőtt. Apró angyalka tartja a pár centis viaszrudat. Sok hasonló tárgyacska gyűlt össze az évek során, de ezt valamiféle misztikus varázserő lengi körül az első perctől fogva. Tán nem is sejti az ajándékozó, milyen fontos szimbólummá lett a kisszobor. Jóideig a legkedvesebb barátnőm volt. Ismerte a lényemet, vágyaimat, én ismertem az Ő lelkét, álmait. Nagyon szerettem. Többször eszembe ötlött, hogy nem lesz sokáig mellettem, de valamit itt hagy nekem, ami majd segít, ha eltévednék, elbizonytalanodnék, elvesznék.

Soha nem vágytam jobban a másik felemet semminél. Kölyökkorom óta él bennem a kép, az egység élménye. Tudom, hogy a kis kerub elhozza nekem, megnyugtat, ha egyszer úgy érezném, eljött az idő, nem bírom tovább. És akkor, de csak akkor, majd meg fogom gyújtani… Az utóbbi időben gyakran méregetem, hol csak lopva rápillantok, hol megsimogatom…, mert bennem él, és megtestesülni látszik, de mi van, ha…

Szerettél-e már úgy, hogy nem kötötték béklyóba feltételek? Engedtél-e már szabadon úgy, hogy mosolyogva tártad ki a karjaidat? Ragaszkodtál-e valakihez úgy, hogy idővel csak még biztosabbá vált a létezése? Fogadtál-e már el valakit teljes valójában úgy, hogy minden tettét igaznak, szentírásnak tartod? Értettél-e már valakit úgy, hogy sokszor jobban magadénak érezted a gondolatait, mint önmagadat? Voltál-e már otthon valakiben úgy, hogy ha nincs, nem is lehet melletted, hazatérsz a lelkébe? Éltél-e már valakivel úgy, hogy nélküle vagy vele? Láttad-e már a közösen élt életeteket, az egyedül élt életedben? Fogtad-e a kezét valakinek úgy, hogy nem érhetted el? Hallottad-e valaki szavait úgy, hogy ki sem mondta azokat? Öleltél-e valakit úgy, hogy nem volt melletted? Bújtál-e már valakihez úgy, hogy nem volt melletted, de érezted, ahogy magához húz? Nevelted-e már gyermekeiteket úgy, hogy soha meg sem születtek? Leélhetsz-e egy életet úgy, hogy vele vagy, nélküle…? Leélhetsz-e egy életet valakivel úgy, hogy nincs veled…?

Mindenkinek van másik fele. Hasonló érzésekhez kötöm. Te Ő vagy, és Ő Te. A szerelemtől a nélküle töltött idő minősége különbözteti meg, a teljes elfogadás, a fejlődés, a biztonság, a biztosság. Mintha egy szerződés kötne össze benneteket, járjátok a saját utatokat, de gondolatban néha megnézitek, keresitek a másikat, cinkosan egymásra kacsintotok, majd folytatjátok az útjaitokat. Ezek az utak kereszteződni fognak, ha elérkezett az idő, de mindvégig tudtok egymásról, egymás létezéséről. Mindig veled van, mindig veled volt, ha nem is láttad, érezted miden pillanatban.

A szívemben néha már meggyújtottam a kis varázsgyertyámat. Láttam, ahogy a kanóc sisteregve lángra lobban, ahogy fénye imaként hasít az ég felé…de…

Amíg érezlek, és úgy szeretlek, hogy nincsenek béklyóba kötő feltételek, amíg úgy engedlek el, hogy közben mosolyogva tárom ki a karjaimat, amíg úgy ragaszkodom, hogy minden perccel csak biztosabb vagyok benned, amíg minden tettedet igaznak, és szentírásként fogadom el, amíg úgy értelek, hogy a gondolataid jobban sajátjaim, mint én magam, amíg úgy vagyok otthon benned, és térek haza a lelkedbe, hogy nem vagy mellettem, amíg nélküled is veled élek, amíg nélküled is élem a közös életünket, amíg úgy is fogom a kezed, hogy nem érem el, amíg úgy is meghallom a szavaidat, hogy ki sem mondod azokat, amíg úgy ölellek, hogy nem vagy mellettem, de érzem az érintésedet, amíg van erőm nevelni meg sem született gyermekeinket, amíg képes vagyok nélküled élni az életünket, addig biztos vagyok benned, és szeretlek. És addig biztosan nem gyújtom meg…